Egy hadifestő kalandos élete
A Magdolna Udvar időszaki kiállítóterében november 28-án nyílik meg Pogány Gyula festőművész emlékkiállítása halálának 100. évfordulójára emlékezve. A kiállítás anyaga Sarnóczay Levente segítségével és több közgyűjtemény közreműködésével jön létre.
Pogány Gyula 1884-ben született id. enyerei és csébi Pogány Gyula és Nicora Ilona gyermekeként. 1907–1910-ig a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. Tanulmányai után Firenzében élt és dolgozott. Tagja volt a Nemzeti Szalonnak. 1914-ben házasságot kötött Baranyay Máriával, Baranyay József szobrászművész leányával. Apósa házában, Kistétényben telepedett le.
Pogány életútjának egyik érdekes fejezete, hogy az első világháború idején hadifestőként szolgált. Híradások tekintetében fontos szerepe volt a Sajtóhadiszállásnak és az annak kötelékében szolgált művészeknek.
Pogány Gyula szolgálatát a budapesti hídfőparancsnokság hadiműszaki törzs csoportjánál, kezdte meg mint illusztrátor. Hadifestőként a Hofmann hadtesthez volt beosztva, és a 69. gyalogezrednél tartották nyilván. 1916-ban Pogány Gyula egyéves önkéntesként volt nyilvántartva a 17. honvéd gyalogezrednél.
1916 végén Pogány gyakorlatilag eltűnt, és több levéltári dokumentum igazolja, hogy nyomozást is folytattak hollétének megállapítása érdekében. December 25-én azonban maga adott jelentést helyzetéről Budatétényből. Orvosi dokumentumok szerint tüdőproblémákkal küzdött. 1917. január 5-én elbocsátásáról döntöttek.
Pogány Gyula hadifestői pályafutását a Koronás Arany Érdemkereszttel jutalmazták. A festőművész képeit a bécsi Hadtörténeti Múzeum őrzi. A gyűjteményben megtalálható az „Orosz hadifoglyok” című linómetszet, a „K.u.k. katonai trén a keleti fronton” és a „Szarvasmarhák egy istállóban” című gauche, olajfestményei közül pedig a „Trén”, az „Elesett katonák”, a „Két orosz hadifogoly” és a „Mészárszék a fronton”.
A hadseregtől való leszerelés után Pogány Gyula Kistétényben (ma: Budatétény) telepedett le. Több olyan képe maradt fenn, amely a környéket ábrázolja, mint például a kistétényi barlanglakásokat vagy a Szent Mihály-kápolnát. Portrékat is festett, többek között apósáról és annak feleségéről. Ismert pár olaszországi tájképe vagy dolgozó nőket ábrázoló munkája. Pogány Gyula 100 éve, 1925-ben hunyt el Dalmáciában, családjától távol.
Pogány Gyula életútját unokája, Sarnóczay György, több budatétényi helytörténeti kiadvány szerzője írta meg elsőként. Jelen sorok írója a hadifestői pályafutás feltárásával foglalkozott behatóbban. Az írás elkészülését többek között Sarnóczay Levente, a Budatétényi Polgári Kör alelnöke, Pogány Gyula dédunokája segítette, aki a festőművész hagyatékának gondozója.
